Csörög a mobilom, már megint csörög. Ránézek hát, és egyből el is múlik minden előzetes rosszindulatom mert azt írja: Szebi hív. /Szebi: Tóth Szebasztián/ Na ez innentől már csak jól folytatódhat, a múlt héten ugyanis megbeszéltünk egy délegyi, számunkra szezonnyitó sügeres pecát. Izgatottan hallgatom, hogy neki tulajdonképpen a holnap már jó, és akkor mi lenne ha holnap halnap lenne. Kisebb nemzetközi tervezgetések után az óra mutatóját reggel fél hatra lőttük be a ház előttre, és akkor gyite ráró már csapjuk is a szájukat nyolcra. Ilyenkor mindig gyermeki izgalommal kezdem átgondolni mit vigyek, milyen ultra-komoly taktikát vessek be, hát most is előkerülnek a dobozok a botok.
Zsinórok rendben, 3 bottal támadok, viszek egy Pontoon21 Grace Sonda 1-7 grammost hátha kell az UL, de ez most végre nagy csalis peca lesz, szóval csak a biztonság kedvéért. Jön velem a kedvencem, nélküle sehova egy tapodtat sem: CrazyFish Perfect Jig 7-28g 2,4m. Tudjátok nekem már sok drága cuccom volt, mégis ez az a bot ami beragadt. Ha távolra kell horgásszak ott a hossz, ha jigelni akarok ott a gyors csillapítás, ha wobblert akarok dobni ott a reg-fast akció, elhajíok 3g-tól mindent vele, igazi csodafegyver, legalábbis nekem. Aztán Paliék /Varga Pál/ adtak most egy Molix Fioretto Essence Casting 7-14g pálcát kifejezetten békázni, crankekhez, csukás pályákra, fekázni, stb. és elkezdtem castingozni. 43 évesen 30+ év peca után:) mit ne mondjak voltak előítéleteim, de már nincsenek, de ez egy másik írás lesz majd.
A Molix bot feszes, és legalább 8-10g értékkel többet tud minden dobósúly tartományban mint ami rá van írva. Vaddisznó egy szerkezet, közben meg olyan mint egy szeizmográf: ír-olvas, mindent érzel. Csalik rendben, tele vagyok mindennel mint a déli busz. Az alap tézisem az, hogy dobálok Keitech békát súly nélkül, az majd jön top-water meg félvízre beejtve nádon ha kell, húzom majd dél körül a Supernato Frog-ot mert az zajos és úgyis nagyon élnek a békák ilyenkor már, addig meg van 20-40 wobbler amit megesznek majd úgyis:), ha meg semmi nem megy ott vannak a Megabass Siglettek, szóval lesz ami lesz itt holnap top-water mészárlás következik.
Reggel irreálisan korán szól a vekker, gyors mosdás, öltözés, mégegyszer mindent átnézek futólag, de nem hiányzik semmi szóval autó – pékség – Szebi. És már ülünk is a verdában és megy a duma, szól az Old Man River – Sunshine, és a kora reggeli napban hasítunk Varsányba a Varsa horgászboltba ahol megszerezzük a napi zsugát meg a csónakot. És itt álljunk meg egy szóra. Ezek a jó emberek komolyan gondolják a szolgáltatás fogalmát. Kedvesek, segítőkészek és autóval kísérnek minket a vízparti telekig ahol az akkumulátort és a motort a csónakba is berakják, nem hittünk a szemünknek hál’Istennek ezúttal a lehető legjobb értelemben. Kipakoltunk, botok csőre töltve, Szebi wacky rig-gel kezd valami atom Deps gilisztát emleget, én ahogy mondtam csak a béka, na meg azért a P21 Red Rag a hosszúpuskán.
A víz csodaszép, a reggeli fények melegen sütnek, a szél csak néha borzolja meg a tükrét, a nyárfaszösz csak a sarkokban gyűlt össze, így sokat nem is gondolkodunk, rámegyünk a szélvédett oldalra és elkezdjük dobálni a stégek lábait, a nádak kis öbleit, a bokrok alját. Iszonyat profi szemlélettel váltjuk a csalikat, megbeszéljük, hogy ha Szebi csillog, én mattulok, ha ő lent én félvizen, közben top-waterrel minden ígéretes zugot elsőre, ha ő minnow én crank, ha ha ő a medret én a sást, szóval tényleg mintha vérre menne, pedig csak az idő múlik és az ötletek fogynak, kapás meg egy szál sem. Semmire. Már fél 11, és a reggeli majszolása közben már előkerülnek az extra ötletek, a mentő taktikák, meg a „rohadt halak, hogy én mennyire gyűűűlöllek benneteket” jelige, persze csak a duma kedvéért:) Mit nem ettek meg nálad Szebi eddig? – Nem ették a férget ‘rig-en, nem ették a prop-ot, a Squad Minnowt, a Chubby38-at, az OSP Bent Minnow-t, mondjuk arra láttunk legalább halat…nálad? – Nem ették a békákat, a P21 Red Rag-et 4 színben, se alul se felül, nem ették a Megabass Siglett-eket, a 3, 3.5, 4″-os Easy Shinert vagy 4 színben, nem ették a Molix WTD-t sem pedig az pink, nem ették a vertikálist sem. Akkor most mi legyen? Semmi. Dobáljunk, lehet, hogy csak fáznak, nézzük át a sekélyt.
És ott voltak. 30 centis vízben. Csak, hogy ezek már ivadékot őriztek és ezzel meg is pecsételték a hangulatunkat. Mint a bili füle letörve faroltunk a nyílt víz felé ahol balinok hancúroztak, amurok sütkéreztek, de minket a nagyszájú brigád érdekelt kizárólag. Nem lehet, hogy mind a fészkeken vannak, biztos találunk belőlük még mondogattuk és folytatódott a keresgélés. Benéztünk a polcok alá, az ajtók mögé, beleléptünk-estünk kéretlen kelletlen módon a délegyházi lemorzsolódó neoszockó milliő legmélyebb bugyraiba, kerülgettük a behúzott fejmagas pontyos szerelékeket, és kitartottunk. Valamikor dél környékén aztán a meredek betonfalak előtt muszáj volt átgondolni és arra jutottam, hogy előveszem az UL motyót és 0,75g Intech arany tungstenre felteszem az electric-shad színű ul férgemet fejbe szúrva offsettel, csak úgy játékosra hagyva.
A napos meredek fal tövébe hajítva még lassan süllyedőben leverte életem egyik legszebb sügere, jött is az előadás, csónak alatt át, vissza, dupla flikk a levegőben, de a horog jól ült a szájszélben nem volt menekvés – megtört a jég. Meg van a módszer, Szebinek is összeraktunk egy hasonló setupot, csak nagyobb súllyal a vastagabb zsinórhoz és hamarosan ő is behalazta a kezét. Innentől már nyilvánvaló volt a recept és minden látott és nem fészket őrző halra rámentünk. A megfejtés sok részből tevődött össze: kellett a fény, kellett a melegebb szélvíz, kellett az UL motyó és a lassan zuhanó kis csali. A nap legtöbb halát a a Keitech 2″-os fekete-vörös-csillámos swing impact-jével fogtuk. Nádtőre dobva kb. félvízen csapkodták le.
Jöttek aprók is de a jellemző méret 30-40cm, a nagyok valahol 45-50cm között voltak. Ahogy belecsúsztunk a kora délutánba világossá vált, hogy ez a napszak lett volna sokkal jobb, a halak felélénkültek és mérhetően nagyobb aktivitást mutattak. A mi időnk 3 órakor viszont elfogyott és akkor még nem tudtuk, hogy egy 2 órás gigantikus szopásba fordul a hazaút, kilóméteres állósorral az autópályára fel, és fullon beállt Hungária Krt-tal. A peca egészét nézve viszont közel sem lett betli, az UL lett a megfejtés, amilyen nehezen indult, olyan szépen behalazott minket a végére. A recept: jó társaság, hideg italok, forró napsütés, és top-wateren tomboló, jah nem, 2″-os pöckölgetésre ráverő harcias sügerek:)
